Esküvői szokások és ami mögöttük van

Esküvői szokások és ami mögöttük van

Mindenki tudja, hogy szerencsés, ha a menyasszony valami újat, régit, kölcsönkapottat és kéket visel, de mi volt az eredeti jelentésük. Miért dobja el a menyasszony a csokrát, vagy miért emeli át a vőlegény a karjában a küszöb fölött? Az esküvői szokások között rengeteg van, ami különleges eredettel bír.
A fehér ruha elengedhetetlen kelléke az esküvőnek. Ez a hagyomány azonban nem olyan régi keletű, ugyanis Viktória királynő 1840-ben volt az, aki elsőként vonult be hófehér ruhában az oltár elé. Csak ezután kezdett elterjedni a fehér menyasszonyi ruha, előtte az arák legszebb ruhájukat viselték a nagy napon. A menyasszonyi ruhához más érdekes esküvői szokások is kapcsolódnak: példádul az ara a ruha készítésében semmilyen módon nem vehet részt: ahány öltést készít a ruhán, annyi könnyet hullajt élete során. Azonban ha egy hajadon egy öltésnyit is varr rajta, egy éven belül férjhez megy.

Esküvői szokások – valami új, valami régi, valami kölcsön, valami kék

Talán az egyik legelterjedtebb az esküvői szokások közül, hogy a menyasszony viseljen valami újat, valami régit, valami kölcsönkapottat és valami kéket. Ez az angolszász hagyományokra vezethető vissza. Az új dolog az ara előtt álló új életet, a szerencsés jövőt jelképezi, a régi a véget érő hajadonságát, a családjával való összetartozást szimbolizálja. A kölcsön kért tárgy a barátság jelképe, amelyre ugyanúgy kell vigyázni, mint a kölcsönkapott dolgokra. A kék szín pedig az ártatlanság, tisztaság és hűség szimbóluma.

A menyasszonyi csokor eredetileg a gonosz szellemek elűzésre szolgált, ezért nem is virágokból, hanem gyógynövényekből, fokhagymából és rozmaringból készítették őket. A csokordobás pedig azért alakult ki, mert az eredeti szokás szerint a menyasszony ruhájából tépdestek le egy-egy darabot, hogy az szerencsét hozzon. Sokkal jobb, hogy ma már csokrot dobálhatunk helyette.

A nászút hagyományát legtöbben egy skandináv szokásból eredeztetik: az esküvő után a fiatal pár 30 napra elbujdosott és csak egyetlen családtag látogathatta őket, aki minden nap egy kupa mézbort vitt magával. Innen ered a mézes hetek kifejezés.

Az eljegyzési gyűrű hagyományát III. Ince pápa teremtette meg azzal, hogy bevezette az eljegyzés és esküvő közötti várakozási időt. Ekkor a párok gyűrű viselésével fejezik ki összetartozásukat és elhatározásukat. Az pedig, hogy a bal gyűrűsujjunkon viseljük a karikagyűrűt még az ókori Egyiptomból ered: ezen az ujjunkon halad a szerelem vénája, közvetlenül a szívünk felé.

„Szóljon most vagy hallgasson el örökre!” Főleg filmekben szokott előfordulni, hogy a hős szerelmes ekkor beront és megakadályozza az esküvőt. Eredetileg azonban ezzel a szokással a vérfertőzéssel járó házasságokat akarták visszaszorítani.

A koszorúslányokkal kapcsolatban két elmélet is tartja magát. Az egyik szerint a koszorúslányok ugyanolyan ruhába öltöztek, mint a menyasszony, hogy megtévesszék a gonosz szellemeket, amelyek az ártatlan arát akarják elragadni. A másik szerint pedig a hajadon lányoknak az esküvőn nyílt alkalmuk a menyasszony mellett a figyelem középpontjába kerülni és így férjet találni maguknak. Hogy mindenki egyenlő eséllyel indulhasson, egyforma ruhába öltöztek.

Hazánkban az  esküvői torta kezdetben nem is torta volt. Régen a vőlegény egy kenyeret vágott fel, majd osztotta meg arájával. Az emeletes torta hagyománya angolszász eredetű. Régen az ifjú pár elé sütemény tornyot építettek és addig halmozták egymásra a finomságokat, amíg a pár csókot tudott váltani fölötte.

A küszöb alatt rossz szellemek vannak! Emiatt illik a vőlegénynek a karjában bevinni menyasszonyát az új otthonukba, hogy megóvja ezzel az ártó szándéktól. Egyes helyeken, hogy biztosra menjenek, az ifjú pár előtt néhány asszony megy be lábosokat, edényeket összeütögetve, hogy a nagy zajjal elkergessék a gonoszt. A friss házasok kocsija mögé kötött konzervdobozok is valami hasonló célt szolgálnak.

Legénybúcsú hagyománya állítólag az ókori Spártából ered. Féktelen, zajos ünnepléssel búcsúztatták az egyedülálló férfit, de ha minden igaz a bort vizezték, hogy elkerüljék a macskajajjal járó kellemetlenségeket. A modern időkben pedig már a nőknek is jár egy este, amikor kitombolhatják magukat a házasság előtt.

Még egy érdekes az esküvői szokások közül, hogy a lagzi folyamán egy kisfiút ültetnek a menyasszony ölébe. A hagyomány szerint ugyanis így gondoskodnak arról, hogy fiú is szülessen a családba (lehetőleg első szülöttként), hogy továbbvihesse a családnevet.

Szólj hozzá Te is!

hozzászólás