Nem akartunk többek lenni, mint amik vagyunk és nem akartunk egy túlgondolt arculatot ráerőltetni a vadregényes környezetre – fogalmazta meg Lilla a megálmodott esküvői dekorációjuk lényegét. Lilla határozottan, konkrét elképzelésekkel vágott neki esküvője szervezésének, amihez sikerült megtalálnia azokat a szolgáltatókat, akik támogatták ebben.
Lilla és Zoli története tökéletes példája annak, hogy érdemes kitartani, és felvállalni minden elképzelt tervünket, hogy pontosan olyan esküvő születhessen, amit megálmodtunk. Lilla beszámolóját élmény olvasni, és azt érezzük a végén, hogy bárcsak mi is részesei lehettünk volna. Élménybeszámoló következik, fantasztikus képekkel.
Milyen esküvőt álmodtatok meg?
Pont ilyet. Mondja, a most már férjem. Ha őszintén belegondolok, semmit nem szeretnék másképpen. Semmi mást sem szeretnék pluszban sem, csak ezt, így ahogy volt, nap mint nap újra élni. A legszebb élmény volt számunkra, és azt gondolom, kétség nélkül kijelenthetem, hogy egytől-egyig mindegyik vendégünk is hálás, amiért ott lehetett velünk.
Hogyan, miben tükrözi az esküvőtök a Ti személyiségeteket?
Mindenben. Az egész tervezésnek ez volt a mozgatórugója. Kliséktől és tradícióktól mentes esküvőt szerettünk volna, olyat, ami pontosan minket tükröz.
Mi volt a legnagyobb kihívás az esküvő szervezése közben? Mit csinálnátok másképp? A kreatív fotózás nálatok egy külön napon volt? Esküvő előtt, vagy után? Mit tanácsoltok azoknak, akik szintén ilyen megoldásban gondolkodnak?
Az egyik legnagyobb kihívás a távolság volt. Angliában élünk és mindent E-maileken és Skypon keresztül szerveztünk le. Ez olykor félreértésekhez vezetett. Mivel szervesen szerettünk volna részt venni mindenben, (pl. még a poharak kiválasztásában is) ez olykor nem könnyítette meg az együttműködést sem. A másik kihívás a szolgáltatók kiválasztása volt. Féltem attól, hogy mellé nyúlok és nem ebben a stílusban otthonosan mozgó szolgáltatókat választunk majd ki. Szerencsére erre nem volt példa. Viszont olykor vérremenő harcot kellett vívnom az elképzeléseinkért. Sokszor megkaptam, hogy mindent túlbonyolítok, túl sokat akarok egyszerre, ez így vagy úgy nem kivitelezhető. Összességében ezek voltak a legnagyobb kihívások. Keresztülvinni az akaratomat tűzön-vízen át és harcolni az úgynevezett “szokások” ellen.
Semmit nem csinálnék másképp. Mivel pedig makacs voltam, minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. Nincs mit megbánni, nincs semmi, amin rágódhatnék. Egész végig azt hallgattam mindenfelől, hogy „jajj, nehogy túl görcsöljem”, mert akkor az egész esküvőre rányomódik a hangulat és rossz lesz. Tudtam azonban, hogy ez nem fordulhat elő egészen addig, amíg a szervezés folyamatában mindent megteszek, minden követ megmozgatok. Mert, akkor biztos, hogy nem fogom hiányérzettel átélni a nagy napunkat. Arra is felkészültem, hogy ha valami másképpen is alakul, elfogom fogadni és elengedem. Pontosan azért, mert amikor volt alkalmam, minden tőlem telhetőt megtettem a tökéletességért egészen az esküvő előtti estéig. Hiszen aznap már sem helye, sem ideje nincs aggódásnak. És minden tökéletes lett. A legszebb visszaigazolás pedig, amikor maguk a szolgáltatok írnak köszönetet, hogy nem hagytam magam, hogy harcoltam es ezáltal egy csodát alkottunk, amit ők is átélhettek.
Számunkra kérdés sem volt, hogy a kreatív fotózás másik napon legyen, és az sem, hogy mindenképpen az esküvő után. A varázst, a készülődést, semmi pénzért nem akartuk elveszíteni egy esetleges előbbi kreatív fotózás során. Világraszóló élmény volt, ott megpillantani egymást, először másfél éves készülődés, számtalan titkolózás után. Másrészről a vendégeinket sem szívesen hagytuk volna magukra egy-másfél órára, amíg elmegyünk fotózkodni. Ha aznap lett volna az esküvő után, akkor úgy időben, mint helyszínben is korlátozva lettünk volna. Mi ezt természetünknél fogva sem tűrjük túl jól. Bármit megteszünk a szabadságért, ezért is lett a kreatív fotózás másik nap.
Fotók: Török-Bognár Reni
Aki hasonlóan romantikus és szabadelvű, csak biztatni tudom, tegyen hozzánk hasonlóan. És legyünk őszinték… melyik lány ne szeretné újra felvenni a ruháját, szép sminkben, hajban kicsit újraélni a varázst? A kérdés természetesen csak költői.
A dekorációban volt-e valamilyen egyedi, különleges megvalósított ötleteteket? Mutassátok be, az esküvői dekorációtokat, illetve, hogy miért éppen azt választottátok?
Az esküvői dekoráció nagy részben az én feladatom volt, a férjem a beszédébe is belefogalmazta, hogy a szervezéssel együtt ez, gyakorlatilag kilencvenöt százalékban az én munká, a maradék öt százalék pedig az ő bólogatása volt. A dekorációt illetően, mind a ketten vonzódunk a rusztikus, egyszerű, nem túl erőltetett, kissé vintage stílushoz. Ez áll hozzánk a legközelebb, ezért ennek a keretében álmodtam meg mindent. Természetesen, mint megannyi más menyasszony én is a Pinterest oldalt és külföldi esküvői blogokat, például a Style Me Pretty-t hívtam segítségül. A fantasztikusan profi és kimondhatatlanul tehetséges Emesénket (Natural Wedding Decor) még a meghívó készítése előtt találtuk meg, és kértük fel millió egyeztetés után, az esküvőnk arculatának kivitelezésére. Megszámlálhatatlan E-mailt váltottunk, mondhatni napi kapcsolatban voltunk. Bármilyen ötletem támadt, már küldtem is a képet és jött a válasz, hogy szuper ötlet! Egy igazi kincs, és csodás éke volt a munkája az esküvőnknek. Szerettük volna a legegyszerűbb módon, a legeredetibb formában felöltöztetni a helyszínünket, gyermekkori képeinkkel a fara szegelve, kannákkal, vödrökkel, amik igazából gyermekkorunkat is végigkísérték.
Nem akartunk többek lenni, mint amik vagyunk és nem akartunk egy túlgondolt arculatot ráerőltetni a vadregényes környezetre.
Itt is, mint mindenben, sok konkrét elképzelésem volt, hogy mit hova rakjunk, hogyan kössük meg. Emese alázatos és szeretetteljes munkája, megédesített minden pillanatot. Tudom nem voltam könnyű eset, de ezt egy percig sem érzékeltette és a végeredmény magáért beszélt. Az összhangra, a színek harmóniája nagyon figyeltem. Az esküvő elején a természetet választottuk kiinduló pontnak. Egy nagy fűzfa alatt szerettük volna kimondani az igent és ez adta az alapötletet a fa visszaköszönésének a dekorban. Ennek fényében döntöttünk az ujjlenyomatos fa mellett, mint vendégkönyv és az asztaldíszek alá is fa cikkejeket választottunk.
Ha már fa, akkor úgy gondoltuk a madárkák is szépen kapcsolódnak az ötlethez és a tortadíszünk is két fa madárka lett. Semmiképpen nem akartunk hagyományos tortát, ezért burkolás nélkülit kértünk a legtehetségesebb és szívemhez legközelebb álló desszertkészítőtől Barabas Kate-től (Kate’s sweeties). A desszertasztal már a vacsora kezdetétől bent volt a sátorban, kivéve a menyasszonyi tortát, ami később érkezett, és a különböző tányérok úgyszintén fa cikkejeken voltak. Több ponton is visszaköszöntek a fa elemek és a természet. A vendégeinket kértük, hagyjanak tanácsot a házas életre és ezt is fa dobozkába dobva gyűjtöttük, valamint köszönő ajándékként nefelejts virágmagot adtunk, egy isteni finom cake pops kíséretében.
Fotók: Török-Bognár Reni
A ceremóniánk keretén belül, egy üveg bort szögeltünk le szinten egy fa dobozba a fogadalmainkkal együtt, amit majd a 10. házassági évfordulónkon fogunk újra kinyitni. Valamint a ceremónia helyszínen nagy fa cikkejeken álltunk mi is, és a koszorúsfiúk/koszorúslányok is. A dekor egyébként minimális volt és pont ezért lopta be mindenki szívébe magát. A ceremónia helyszínén, egy nagy fa alatt két létra szolgálta a “kápolnát” és a vendégeknek különböző székeket biztosítottunk leülni.
A ceremónia előtt, a vendégváráshoz pedig hatalmas boros hordókat szereztünk a helyi pincészettől. Ültető táblának régi üveges ajtókat választottunk, és sok befőttes üveget díszítésnek gyöngyökkel, mivel a ruhámon is volt gyöngy, így ez itt is visszaköszönt.
Miért azt a helyszínt választottátok, amit, mi volt ebben a döntő szempont?
Az esküvő helyszíne kérdéses volt. A férjem szeretett volna olyan helyszint, amihez érzelmileg kötődik, ezért minden olyan pontja az országnak ki lett zárva, ahol valamilyen érzelmi szál nem volt. Így maradt az ő, illetve az én szülővárosom, és mivel a legtöbb vendég Csongrád és környéki volt, így logikusabb emellett dönteni, már csak a szállások biztosítása végett is. Itt a férjem szülei részben birtokolnak egy kis vendéglőt, ami egy hatalmas vadregényes kertben van és mivel tudtuk, hogy szabadtéri szertartást szeretnénk így kellett a szép kert. Az étterem belseje nem szolgált volna jól a helyszínnel, ezért egy gyönyörű exclusive rendezvénysátrat béreltünk, amit a hatalmas telken kényelmesen sikerült felhúznunk. Belső dekorban a sátor miatt túl sokat nem is akartunk, mivel muszlin függönyök díszítették így ez tökéletesen elég volt egy letisztult, es rusztikus hatás kölcsönzésében. Egyedül egy szép régi csillárt választottam, ami csodás esküvői dekoráció elemként szolgált.
Fotók: Török-Bognár Reni
Milyen zenéket választottatok a polgári szertartáson a 1. bevonuláshoz 2. gyűrűhúzáshoz 3. aláíráshoz
Nos, a zeneválasztást, mint sok mindent, eléggé az utolsó pillanatra hagytuk. Egy nappal az esküvő előtt válogattuk össze. Igazából felmerült bennünk az is, hogy nem is kell zene, mert a természet dallamai, a madárcsicsergés sokkal meghittebb, de végül kellemes, szöveg nélküli dallamok lejátszása mellett döntöttünk. Mivel nem volt külön hangosítónk, ezért ez egyszerűbb is volt. A szervezőnk elindította és végig halkan szólt, nem számított, hogy éppen melyik rész alatt melyik zene szól. Így nem volt összevisszaság sem. Az egész ceremónia elején felcsörrent egy óra, kereken öt órakor, ez jelképezte a szertartás kezdetét. Majd az egyik koszorúslányom énekelt a bevonulás alatt. Mi külön vonultunk be. Először a párom az anyukája oldalán, utána egymás után a négy koszorúslány, majd a két kis koszorúslány és végül apukám oldalán én. Erre a bevonulásra volt egyedül kiválasztva zene, mivel élő énekhang volt (How long will I love you?). Ez meglepetés volt tőlem a páromnak, erről ő nem tudott. Ekkor láttuk meg egymást először, ő már a helyén a létrák előtt állt, mi pedig apukámmal az utolsó székek mögött. Egy álom volt.
Mi a kedvenc emléketek az esküvőről? Külön-külön választ szeretnétek mindkettőtöktől. Mit tanácsoltok azoknak, akik most tervezik az esküvőjüket?
Zoli: Amikor először megpillantottam Lillát, amikor bevonult. A meglepetés tánc, amit hónapokon keresztül titokban betanult, hogy ott először csak nekem (a többi vendég mellett) előadjon. Lilla nyolc éven át balettozott, de eddig még sosem láttam, és mindig nagy vágyam volt, hát most megkaptam. A másik pedig, hogy a táncparketten mindig volt buli.
Lilla: Számomra először is az a végtelen nyugalom buborék, amiben aznap reggel ébredtem. Az a leírhatatlan boldogság, amit aznap egész nap átéltem, és amiben azóta is létezem. A megnyugvás, hogy életem párjához, a másik felemhez hozzá mehetek feleségül. Mindennek örültem, nem volt egyetlen egy momentum sem, ami kimozdíthatott volna ebből a buborékból. Amikor végre megláthattam a “folyosó végén” a szerelmemet. Amikor végre átölelhettem. Amikor végignéztem a dekoron, és minden olyan volt, ahogy az álmaimban csak meg annál is szebben. Szeretteink jelenléte. Férjem meglepetés gitárszólója, és megosztani mindezt az élmény, mindenkivel, aki fontos számunkra. Csodálatos volt.
Mit tanácsoltok azoknak a pároknak, akik most szervezik az esküvőjüket?
Egyetlen tanácsot szeretnénk és tudunk adni, reméljük, a legtöbben megfogadják majd. Mindent úgy csináljanak, ahogy megálmodták. Senkinek ne engedjék magukat lebeszélni, vagy befolyásolni semmiben. Ne aggódjanak a menyasszonyok azért sem, hogy majd egyes szolgáltatók “szörnyeknek” titulálják őket. Egy a lényeg, a pár szövetsége erős legyen és támogassák egymást, és akkor mindent úgy tudnak megalkotni, ami később visszatekintve csodás emlék lesz.
Fotó:Török-Bognár Reni
EXTRA: Bármi, amit a kérdéseken kívül fontosnak tartotok elmondani
A menyasszonyi ruha kiválasztásában is a Pinterest segített. Éveken át nézegettem és gyűjtöttem az inspirációkat. Az érdekes az, hogy a ruhámat legalább tizenhétszer lájkoltam tizenhét különböző időpontban, és egyszer sem esett le, hogy ugyanarról a ruháról mentettem el a képeket, míg végül, az eljegyzés után komolyan nyomozni kezdtem a ruha után. Meg is találtam a tervezőt és felkerestem. Szerencsémre éppen Londonban volt is próbára lehetőség, ezért először egyedül gyorsan le is foglaltam egy időpontot, még 2014 decemberében.
Bár mondják, hogy nem mindenki éli meg mérföldkőnek a menyasszonyi ruha a megtalálását, de én természetesen nem tartozom ezen emberek közé. A felpróbálás közben már éreztem, ez a ruha úgy fog állni rajtam, mint ahogy azt elképzeltem, és mikor először belepillantottam a tükörbe, percekig csak folyt a könnyem, megszólalni se tudtam. Imádtam, szerelem volt első látásra, ez volt az én ruhám. Felségesen éreztem magam benne és ezt érezni is lehetett rajtam, pedig a hajam is csapzott volt, sminkem sem volt, és a legjobb formámban sem voltam még, de mind ezek az apró részletek elvesztek a ruha mellett.
Ezután január végén a négy koszorúslánnyal szerveztünk egy úgynevezett „dress hunting” hétvégét. A legelső célpont természetesen még egyszer a ruhám volt, szerettem volna, ha ezt látják először rajtam és minden később felpróbált ruhát ehhez hasonlítanak. Ők is azt érezték, amit én… megtaláltuk a ruhámat. Még felpróbáltam természetesen egy párat, mindenki adott egy-egy ruhát, amit szerinte próbáljak fel, és voltunk egy másik üzletben is, de az első perctől szerintem mindannyian tudtuk, az én ruhámat már megtaláltuk. Másnap meg is vettük.
Itt még szeretnek kitérni egy fantasztikus tehetségre. Nálam szerencsésebb menyasszony nemigen van, hiszen a legcsodásabb fejdíszeket készítő Katalin Merksz Millinery elvállalta a felkérésemet és személyre szabottan készített egyedi fejdíszt a ruhámhoz. Az, hogy a személye a legjobb barátnőm szerepét tölti be egyszerre, már csak hab a tortán!
És, hogy miért is érzem magam a legszerencsésebbnek? Nos mert nem csak a fejdísz készítőm, de a desszert készítőm és a videósunk is a családom tagjai. A desszertasztalunkat drága nővérem Barabás Katalin készítette (Kate’s sweeties), ami már a vacsora kezdetétől bent volt a sátorban a tortát kivéve, amit ő maga hozott be a csillagszórózás zárásaként. Katalin számomra a legtehetségesebb és felülmúlhatatlanul alázatos desszert készítő. Egy csupasz tortát készített nekünk, amit rozmaringgal es élő virággal díszített, valamint két kis fa madárkával koronázott meg. Tudtam, hogy benne nem fogok csalódni es ha rajta múlik, akár egész éjjel sem fog aludni csak, hogy a maximumot nyújtsa. Ez nem is volt másként. Igaz ugyan ez egy elég bátor vállalkozás volt a részéről ,hiszen ő volt a tanúm is, tehát másnap is jelentős felelőség hárult rá. Az éjszakázás ellenére a tortánk is és Ő is fantasztikusan néztek ki az esküvőnk napján! Az elszántsága és a tökéletességre való törekvése minden, amit egy menyasszony kívánhat a nagy napra. Ezúton is hálásan köszönünk mindent!
Nem utolsó sorban pedig a számunkra felülmúlhatatlan Barabás Zsolt (Digimoments) esküvő videóst említeném meg. Zsolti munkája magával ragadó, és felesleges mellé beszélés nélkül tudja mire vágyik a pár. Nyilvánvaló bennünket még jobban ismer, hiszen családi kötelékkel is kötődünk egymáshoz, de ennek ellenére egyszer sem éreztem, hogy magyaráznom kellene az elképzeléseimet. Ránézett a díszletre, ránk nézett és érezte a hangulatot, amit valójában szeretnénk viszontlátni. Az eredmény magáért beszél, nem csak nekünk, de mindenkinek könny csillog a szemében, amikor a kis videónkat nézik. A színvonal, amit a Zsolti képvisel magasan világszerte megállja a helyét.
A csokrom megalkotásában Klenovszki Mimit kértem fel. Bohém, kócos csokrot szerettem volna, és mint az egész virág dekorációban, itt is a színek és virágfajtákat illetően konkrét elképzelésem volt. Külön mappát készítettem képekkel illusztrálva szöveggel elemezve, hogy miben mik az elvárásaim. Fantasztikus volt, hogy ugyan nem ugyanolyat kaptam, mint a képeken szerepelt virágcsokrok, de tökéletesen beleillet az esküvőnkbe. Ezek voltak az én virágaim.
Még a sminkesem és fodrászom megtalálását emelném ki. Nagy bajban voltam, mert elég későre hagytam ezt a kérdést. Először azt terveztem, hogy majd magamnak megcsinálom a sminkemet és beruházok minőségi alapanyagokra, de áldom az eget, hogy nem így tettem. Tombor Sacit (smink) a Bride & Co-os Mujzer Dóri ajánlotta nekem úgy, mint Vörös Zsuzsit (fodrász) is! Mindkettejükkel megejtettünk egy próba smink/haj napot ami fantasztikus volt. Hiszem, hogy az ember mindig a neki legmegfelelőbb embereket vonzza be és, hogy mindig minden a legjobb időben történik meg, se nem hamarabb se nem később. Ez a két angyal is így érkezett az én életembe és fantasztikus volt a jelenlétükkel átélni a nagy napot. Igazan közénk tartoztak, mintha legalábbis évek óta szoros barátságban lettünk volna. A profizmusukról és alázatos munkájukról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, a képek is magukért beszélnek. Ezúton is köszönöm szépen.
Szerelmünk története
Nos, ez egy elég hosszú történet, de megpróbálom röviden elmesélni. Még 2008-ra nyúlik vissza, amikor Zoli egyik barátját kerestem fel, kiadó albérlet miatt. A találkozás után ez a barát egy bulira invitált, amire kis hezitálás után elmentem. Itt találkoztunk először. Londonban éltünk ekkor már egy éve mind a ketten. Első pillanattól tudtam, egy nagyon különleges emberrel ismerkedtem meg, egy megmagyarázhatatlan érzés azt súgta, hazaérkeztem, mellette otthonra lelhetek. De természetesen az életben semmi nem történhet zökkenőmentesen. Néhány kezdeti próbatétel, nehézség után 2009. május 9-én lehorgonyoztunk egymás mellett. Azóta sem engedtük el egymás kezét. Ami pedig még különlegesebbé teszi a szerelmünket, hogy az esküvőnk is pont május 9-re esett megpecsételve azt az érzést, amit 2008. június 27-én ott, akkor, abban az ajtóban éreztem, amikor először megpillantottam azt a gyönyörű kék szempárt.
Fotók: Török-Bognár Reni